Valami oknál fogva irdatlan szomorú voltam. A környéken ott voltak páran az osztályból, talán a barátaim közül is néhányan, nem nagyon foglalkoztam velük. Aztán volt az a Kávéautomata, amelyik, ha kávét tölt, egy kellemesen lágy női hangon azt mondja: "Fogyassza egészséggel!".

Én pedig lekuporodtam a Kávéautomata tövébe, kezemben a pénztárcámat forgatva, majd félszegen így szóltam:

- Szia.

Mire Ő:

- Szia.

És akkor beszélgetni kezdtünk. Kicsit lassan ment a dolog, de egyre bátrabb lettem. Aztán egyszer csak megszólalt egy férfi hang is, mire én roppant féltékeny lettem. Kértem, hogy hagy beszéljek megint a lánnyal. És a Kávéautomata ekkor ismét megszólalt:

- Már van barátom.

Próbáltam volna inni egy kávét, de csak új kétszázasok voltak a pénztárcámban, meg néhány Euró, azt meg nem fogadta el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.