Viszonylag keveset tudunk az idegenekről, hacsak nem arra a jeles eseményre gondolunk, amikoris (miközben) mi egy híd alatt beszélgettünk Szadiékkal, egy hatalmas űrhajó jelent meg a Föld fölött, majd megszólalt egy kissé bizonytalan tónusó hang:

- Ööö... Ezt... ezt most... értitek?

És a Föld Népe válaszolt:

- Igen.

Mire a hang:

- Hát... szóval mi csak... ööö... átutazóban vagyunk itt... szóval ööö... szóval kicsit sok már a szemét és ööö... arra gondoltunk... ööö... szóval, hogy ledobnánk a szemetet... szóval... ööö... szóval ha nem gond... akkor ööö... akkor ledobnánk a szart. Lehet?

És a Föld Népe válaszolt:

- Igen.

Az idegenek pedig ledobták a szart, méghozzá a Csendes-óceán kellős közepére, majd rögvest tovább is áltak. Az eseményből persze aztán nemzetközi konfliktus kerekedett, Oroszország és az USA ugyanis nem tudtak megállapodni abban, hogy melyiküket illeti meg a szar, amit az ufók itthagytak.

Jelen történetünk egyik főszereplője Mr. X volt, a szimpatikus, kedves, másokkal törődő pankrátor, aki leginkább Reviczky Gáborhoz hasonlított, de a hangjuk mindenesetre megegyezett. Aztán, amikor dobta a barátnője (akinek egyébként szőke haja és kék szeme volt), megkeseredett, embergyűlölő lett és egy iskolába zárkózott.

Mindeközben a Voyager-II űrszonda már messze járt és rá is leltek az idegenek.

- Sajnos korántsem olyan jó indulatúak, mint azt vártuk - mondta Mr. X, akinek történetesen igaza is volt.

- Igen, lehet, hogy hiba volt részletesen beleírni a Naprendszer koordinátáit, meg a Föld térképét az űrszonda által küldött adatbázisba - tette hozzá az Egyesült Államok elnöke.

Ekkora már az idegenek rengeteg hajója itt volt, a Föld fölött és készülőben volt az invázió. Egy matematikus is volt a környéken, de közölte, hogy hülyeség lenne vírust írni, az idegeneknek nem olyan számítógép-rendszerük van mint nekünk és én ezzel egyébként egyet is értettem.

De sok egyebet nem tehettem a dolog érdekében és Mr. X történetének folytatásáról is csak később értesültem, mert találtunk egy idegen-bőrt, ami leginkább jelmeznek tűnt (voltak rajta varratok is meg minden), de mindenki azt mondta, hogy az idegen csak levedlette. Félelmetes volt és rá is jöttünk, hogy ők itt vannak köztünk, emberalakban, és bizony pszichopaták, szóval nem éreznek szeretetet, csak a jéghideg logika és az érdekek, amik mozgatják őket. A bátyám megpróbálta tőrbe csalni és megölni az egyiket, de rájöttek a dologra és akkor nagy veszélybe kerültünk.

Aztán az egyik (lány, szőke hajú, kékszemű) mégiscsak szerelmes lett, de nem belém, mindenesetre ez jó jel volt.

- Tudtátok, hogy ezek még fel sem fedezték a vasat? Meg a telefont sem - mondtam el a többieknek a felfedezésemet, amit aztán az idegenek (két lány, ezúttal már nagyon kedvesek voltak) meg is erősítettek.

- Igen, nálunk az űrhajó előbb jött.

Nem igazán értettem, de megmutatták nekem a szülőbolygójukat, ami tök barna volt és tényleg. Egy faházban voltunk, éppen az idegen inváziós készülődés közepette, amikoris egyikük egy hatalmas gongot (ami fából volt), kezdett ütlegelni. A tompa puffanások jelezték az űrhajóknak, hogy indulhatnak.

A faházba beszaladt egy gyerek is.

- Szólj az öcséidnek - mondta az anyja, mire a gyerek sűrűn kopogtatni kezdte a falat.

- Morzével kommunikálnak? - kérdeztem meglepetten.

- Ennek később még nagy jelentősége lesz - jött a válasz.

Az idegeneket végül visszaverték. Vírussal. Mr. X ötlete volt, de nem számítógépvírust használtak, hanem igazit, én úgyis meg voltam fázva, és influenzával végigfertőzték az egész flottát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.