Az Operaházban voltunk, a harmadik emeleten és előtte láttuk, hogy a zászlókat lejjebb eresztették. Kerestük az Operaház fantomját, de biztosak voltunk abban, hogy az épületen belül van még három-négy másik boss, akit meg lehet ölni. Sajnos azonban egyikről sem tudtuk, hogy hogyan kell előhívni, ezért elmentünk.
Szadán voltam, ahol a telkünk van és utol akartam érni Pávaszemet, de ő és a pasija (akit nem ismertem) már messze jártak. Én nagyon gyorsan vágtam át a szemközti telken, a szomszédoknak nem is köszöntem és a szántófölden végül megláttam Pávaszemet. Mielőtt a faluba vezető ösvényhez értek volna, én utolértem, és akkor elkezdtük énekelni az Operaház Fantomjából a nagy kettőst és mindketten nagyon jól énekeltünk, a Pávaszem pasija meg már nem is volt ott, de legalábbis mi nem láttuk.
- Pont így ismerkedtem össze egy másik lánnyal is, régen - mondtam, amikor befejeztük az éneklést.
De aztán órát kellett tartanom a hetedikeseknek. Mivel ez a csütörtöki első óra volt, jól meg kellett terveznem és nagyon jó órát akartam tartani. Ezért elhatároztam, hogy az órát szerda este kezdjük, filmnézéssel, aztán bent aludtunk az Iskolában.
Az Iskola nagyon magas volt, rengeteg emelettel, nem hasonlított sem a Polira, sem a Fazekasra, és egy konferenciateremben voltunk. És akkor elkezdtük nézni a filmet, ami egy antarktiszi kutatóbázison játszódott.
Egy fehér köpenyes nő magyarázta nekünk, hogy ami itt körülöttünk van, az a katasztrófa előtt még nem így nézett ki. És körülöttünk minden fel volt forgatva, egy hatalmas asztal állt középen, széttört lombikokkal és földre söpört műszerekkel, a falak félig beomolva, a drótok szikrázva lógtak ki belőlük.
- Minden akkor kezdődött, amikor ezt a szarkofágot kiemeltük a földből - mondta a nő és az arany szarkofágra mutatott. És mi mindannyian tudtuk, hogy valaki kijött abból a szarkofágból.
És akkor az a valaki megjelent. Embernek tűnt, de sokkal fakóbb volt a bőre, az arca pedig teljesen eltorzult, az alsó ajka lógott, nyál ömlött belőle és mi mindannyian sikoltottunk úgy, ahogy az álmokban sikoltani szoktunk, mélyről.
De a film csattanója éppen ez volt és a film erre akarta felhívni a figyelmet: hogy annak a lénynek semmi köze nem volt a katasztrófához. Ő csak értelmi fogyatékos volt, születési rendellenességgel jött világra, azért nézett ki torzabban mint mások. De az ilyen emberektől mi ösztönösen félünk és a film éppen arra tanított, hogy ezt ne tegyük.
A film végét már egyedül néztem, a hetedikesek közben elkezdtek mindenféléről beszélgetni, őket nem érdekelte a téma. Feljebb voltam, egy kisebb szobában, ahová végül feljött az egyik lány is, mert ő mégis szerette volna a filmet tovább nézni és azt mondta, hogy tudja, hogy ez nekem fontos.
A film második részének is hasonló volt a témája. Ott egy bérházban lakó gyereket mutattak be, ő is fogyatékos volt. A lakás, ahol lakott, ráccsal volt lezárva és őt csak a rács mögött lehetett látni. Az emberek tőle is féltek, de ő később összejött egy lánnyal. A lány is fogyatékos volt és torzul nézett ki, de a filmben azt mondták, hogy a lányon ez nem mindig látszott, pedig mi láttuk, az alsó ajka neki is lelógott és folyt a nyál a szájából.
A film harmadik része egy rajzfilm-részlet volt, amiben állatfigurák énekeltek egy dalt és a rajzstílusról (de leginkább az egerek füléről) fel lehetett ismerni a Macskafogó rajzolóját, Ternovszky Bélát.
- Az megvan, hogy ki csinálta ezt a filmet, ugye? - kérdeztem a lánytól. Ő rávágta, hogy persze, természetesen és mondott egy teljesen más nevet, amit a film végén lévő stáblistáról (amit a vetített filmtől jobbra, a falra vetítve lehetett látni) olvasott le. Én erre elbizonytalanodtan, de gyorsan kivágtam magam: - Persze, igen, igen, én is őrá gondoltam.
Amikor mentünk vissza a többiekhez, odafönt üdítő és sütemény is volt már és ott voltak az ifisek is. Elmeséltem, hogy milyen volt a film és a Miniszter Úr azt mondta, hogy nagyon sajnálja, hogy nem látta, főleg a végét. Én meg közben még mindig azon gondolkodtam, hogy honnan a fenéből rémlett nekem Ternovszky Béla neve, de aztán rájöttem, hogy hát persze, Déry-Bláthy-Ternovszky, ők találták fel a dinamót.
Egy másik konferenciateremben aztán próbára készültünk és nekem Fegyka szerepét kellett beolvasnom és akkor a Pávaszem azt mondta, hogy még ANNÁL a srácnál is jobban öltöztem fel, és egy olyan srácra mutatott, aki összevissza rongyokba öltözött. Ettől én is elkezdtem őt cukkolni, aki amikor odaült mellém, adott egy puszit az arcomra (hogy a többieknek ne tűnjön fel), aztán megcsókolt és nekem eszembe jutott a pasija, de ő nem volt ott.
Ezután bementem a Fazekasba, hogy meglátogassam a volt matektanáromat. A büfében épp ő volt a büfés.
- Van valami rendes étel?
Ő először egy apró csokit akart nekem eladni, de mondtam, hogy ez nem kaja, hanem desszert, inkább valami mást. Már éppen odaadta volna nekem az egyik kolbászos szendvicset, amikor eszembe jutott, hogy most böjt van.
- Valami vegetáriánus kaja kellene - mondtam és kaptam tojásrántottát krumplival.
Amikor vittem ki a tálcámat, megállított egy fazekasos lány, olyan kilenc-tizedikes lehetett, de sose láttam még korábban. Alacsony volt és vékony, megkérdezte, hogy miért vagyok mindig "ELFOGLALT" az MSN-en. Továbbra se tudtam, ki ő. Elmondtam neki, hogy nem szeretem, ha hülyeségeket írnak nekem, és azért vagyok elfoglalt, hogy csak akkor írjanak, ha fontos. Ő pedig mondta, hogy azért ő szeret nem fontos dolgokról is beszélgetni, például arról, hogy hufumulu, és folytatni akarta, de a hangját elnyomta az ebédlő zaja. Én közben azt gondoltam, hogy mekkora hülye picsa ez a lány, és különben is biztosan össze akar jönni velem, nekem meg aztán nem kell.
Időközben eszembe jutott, hogy átvettem a rövidnadrágomat, ami koszos volt, mert egyszer leültem benne a fűbe, még évekkel ezelőtt, mindenesetre ettől nagyon vagánynak éreztem magam. Leültem egy asztalhoz, ahol Kati néni ült, vele szemben és beszélgetni kezdtünk. Közben néztük a TV-ben a híreket, ahol bemonták, hogy az Operaházról lelopták a horogkeresztes zászlót és mutatták is, hogy a zászlót egyre lejjebb eresztik.
Nekem pedig eszembe jutott, hogy mit fog vajon a Ruszicska úr szólni, ha megtudja, hogy összejöttem a Pávaszemmel. Ott voltunk Visnóéknál, és valaki éppen azt ecsetelte, hogy a Zoli most már pasikat is megpróbál elcsábítani, behívja őket a kamionja hátuljába és ott leüti őket. Közben én találtam egy pöttyös labdát, amivel elkezdtem játszani, de a Visnó el akarta venni tőlem. Persze én nem hagytam és le is hajoltam, hogy a testemmel védjem a labdát, ezért csak az emberek lábait láttam.
És akkor láttam, hogy nyílik az ajtó és a Visnó lába meghátrál és mellémlép a Ruszicska úr lába, ami nagyon ijesztő volt. És ő is megpróbálta tőlem elvenni a labdát.
- Elvetted a labdámat! - mondta. - És igen: értsd képletesen!
Én pedig közben azt gondoltam, hogy valójában nem is akarja visszavenni tőlem. Mert bár fogta a kezemet és úgy tűnt, mintha le akarná feszíteni a labdáról, én semmi ellenerőt nem fejtettem ki, a labda pedig ott maradt nálam.
Amikor reggel lementem nagyszüleim konyhájába, köszöntem nagymamámnak és ángyinak, akinek puszit is adtam, mert már nagyon idős és kérdeztem, hogy mi lesz a reggeli. Nagymamám mondta, hogy tojásrántotta és ennek én nagyon örültem, közben pedig felhúztam a kesztyűt, bekötöttem az övemet és felöltöttem a náci egyenruhám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Eichon 2010.03.05. 16:24:07
shivayavoda 2010.03.09. 20:54:11
Sixy 2010.03.09. 21:09:49
"A dinamó nem Jedlik Ányos nevéhez fűződik?"
A válasz:
De. Természetesen. Mint ahogy egy álomban a legtermészetesebb, hogy Déry-Bláthy-Ternovszky nevéhez. : )